Diósi Evelin vagyok, két csodálatos kislány anyukája. Férfiszabóként, illetve ruhaipari szerkesztő-modellezőként végeztem sok évvel ez előtt, de az élet messzire sodort szeretett szakmámtól, így a varrás csak hobbi maradt.

10 hónapos lehetett Adélom, amikor elkezdtem mosható pelenkát használni és gyorsan szembesültem azzal, hogy nehéz olyan nadrágot kapni, amibe kényelmesen bele fér a mosis popi és még a hordozásnál is praktikus, így varrtam neki egy pár nacit. Mivel a próba darabok remekül sikerültek, de a szükségesnél több anyagot vettem, meghirdettem a felesleget az egyik hordozós csoportban, ahol pillanatok alatt gazdára leltek és rengeteg megkeresést kaptam a következő órákban. Rövid időn belül azon kaptam magam, hogy van egy vállalkozásom, majd hamarosan varrónőt kerestem, mert nem győztem a megrendeléseket. A LINDI név egy kedves törzsvevőm ötlete volt, aki elkezdett azzal noszogatni, hogy nevezzük már máshogy a nacikat, mint hurcinaci. egyébként a „popsibetétes” néven elhíresült fazon is neki köszönhető. Ez után persze jöttek a többiek is a jobbnál jobb ötletekkel, így mostanra ott tartok, hogy már nem csak a 0-3 éves korosztály számára készülnek vidám darabok, hanem a nagyobbaknak, sőt, az anyukáknak is.

Az emberek szeretik az egyedi dolgokat. A lindik viszonylag kis szériában készülnek, így nem valószínű, hogy szembe jön az utcán. Fontos számomra, hogy időtálló alapanyagokkal dolgozzak és egy-egy darabot több gyermek is tudjon használni.